Rémálom

Szétnéznél mi? nem tudsz, bevarrták a szemedet
Megölték Kennyt? huhh, a szemetek
Veletek, mehetek, de ember nehogy lemerevedj
Ezek szembe néznek, téged eleven megesznek
„Fedezlek” mondanám tényleg ha veled lehetek
De nem leszek, végleg véged, egy belső erő feletted
Remegned még szabad, vagyis eddig lehetett
De elveszett a lehetőség, hogy a rontást levegyed
Sürget az idő, lassan már nincs több hátra
Véget ért az alkalom, az alkarom cafatokban aki látja vágja
Próbálsz menni, meg-meg állva, kezedben a fáklya
Nem tudod, hogy jöveteled a legdurvább rémálmod várja
Ilyesztő…, ahogy elnyel a fertő
Előtted végét nem lelő erdő, a lehető legnagyobb a lejtő
Semmit sejtő fejjel indulsz a pokol legmélyebb bugyrába
Ami egykor kemény volt, na az is bőven durvább ma