"Mama csak egy...", avagy a Költészet Napja-i Slam Poetryre írt versem

Anya csak egy van…Mi? Csak egy befőtt van a spájzban mit csináljak?
Egy pitiző ebet, egy pincsit imitáljak, hogy kapjak én is?
Mikor jövök, az ereimben megalvad a vér is mire sorra kerülök
Miért nem én vagyok az első? Így csak a várakozás mély tengerébe merülök
Már egy hete csak a mamára
Gondolok mindig, ahogy ment a padlásra meg-megállva
S lazsálva odafordulok hozzá: Mutter, mi lesz má’, hol a kajám?
Meg a mi nap, hogy ha kérdezek? Csak egy jó nagy lebaszást élvezek
Amit megint nem értek, Problémám egy temérdek, és anya a hibás értük…
S közben észre sem veszem, hogy ő akié az eszem
Ő a víz a halaknak, a jó-ra példaképpen mindig őt veszem
S ha véletlen nincs itthon, apához csak egy kérdés van: hol van már anyám?
Mert csukott szemmel járok, s már szállok szinte
A rosszban, s közben nem látom, vagy nem akarom, hogy le kéne ereszkedni a földszintre.
Mert azt hiszem erős vagyok, hogy meg tudok csinálni mindent egyedül…
Pedig ő az aki nagyobb izomkolosszus mindenkinél, holott nem jár kondiba
Aki mindig felállt, noha az élet majdnem végtelen útján érte már sok hiba
De előkaparom lassan, vért, meg kockát vetek, hogy előkeressem ezt az érzést legbelűl
Ha engem nem visz föl a padlásra, ahova csak a nagyok járnak
Ha nem lehetek részese, annak a minden bizonnyal felejthetetlen bálnak
Akkor is látom, milyen óriás ő, nagy kongás lőn fejemben
Nem jönnek a gondolatok, mikor hazafele kocoghatok, de itt van rendőr
Nincsen tér se pénz se fizika, mert megáll az élet bennem,
De anyu itt van, hogy megmentsen
Ahogy a csillámló sziklafalon jár, a könnyű szellő mit renget az ifju nyár
Mint egy kedves vacsora melege, melyet a Mama főzött de kihűlt már
Mert én rossz fiú nem érek oda, soha mert fejemben sok más, most úgy ítélem fontosabb dolog cikázik ÓDA-vissza
De szoktatom szívem a csendhez, mert megérkeztem, végre
Nem oly nehéz- idesereglik ami tovatűnt, ha csak a mamára gondolok, vagy a mindig ízletes, nem képletes, vasárnapi ebédre.
Tesz, takarít, betakar, tanít, tereget, de még mindig tanul
Pedig már nincs mit szinte, de a techinka nagy úr
Ő tudja, hogy nem a divat, mondja meg, hogy ki-vagy
És próbálja elhelyezni, bár nem lehet, mert mértéktelen térfogatú agya, betelt már majdnem
Hogy mi az, hogy belájkolok valamit? Meg kiposztolok pár mihaszna kis linket
Mi az ma? Nem vitatna, tudják miről beszélek de talán ő még nem ért meg minket
De próbálkozik, bár nem kell, elsőre sikerül, mint minden
Ez az egy, amiben segíthetek neki,
Meg, hogy megnyitom a C per helyi lemez, doksik, József Attila, mama.jpg, ltp, ppt, mvm, psd, vagyis word dokumentumot
De rájövök, hogy megtaláltam már őt, a centrumot
 s később majd csakis őnéki köszönhetem, hogy valamire vittem.
Ő tudni fogja, nem kell mondanom neki, hogy ő az út a szívem felé
Akármeddig élek, vagy amíg  beugrok vonat elé
Nem koldul a szépségért, Küzd, hogy ne nyafogjak az éhségért
És akkor is mozdul ha Nem én kiáltok
De sose lesz Megfáradt ember, nem mondja: én kiszállok
S később majd a Dunánál emlékezek róla, de valami elkap, Levegőt!
Az egész világ összeomlik ha ő megcélozza a temetőt
Ennél nincs jobb, mit az ember szeme-szája megkívánna, nála jobbat senki se várna
És ő nem mond le soha, mint a Pápa
Az ember legfontosabb letenni valója az élet vizsgája
Ő ebből jeles lett, és tudom többet készült rá, mint egy sima zéhára.
Nekem később is ő lesz az az aktuál, és tudni fogom mindig, nem az utca, az anyu vár.
Óh mennyire szeretlek téged, ki szóra bírtad egyaránt
a szív legmélyebb üregeiben cseleit szövő, fondor magányt
s a mindenséget.